A nyár utolsó napjaiban ellátogattam a Balaton-felvidék egy csodálatos kis szegletébe Dörgicsére. Gyerekkoromban sokszor jártam az ősi templomromnál. Akaliból mindig gyalogosan tettük meg az utat és bevallom akkoriban ezt nem igazán élveztem. Régen nem jártam ott, de már egy ideje hívást éreztem, hogy látogassam meg újra.
Az eltelt évek alatt a rom szomszédságában egy Levendula Majort hoztak létre, amit körbe is jártam.
Ezen a helyen sikerült kapcsolódnom a természettel, az elemekkel és az ősi energiákkal.
Megálltam a levendula föld alján. Becsuktam a szememet, vettem pár mély lélegzetet és abban a pillanatban, ott csoda történt. Az addig cikázó gondolataim lecsendesedtek és kiszélesedett az érzékelésem. Elkezdtem meghallani a mező bogarainak énekét. Ahogyan egyre jobban mélyült az érzékelésem, mint egy rádió hangerősítő gombja felerősödött ez az énekhang. Elkezdtem érezni a szél lágy simogatását, a napsugarak bársonyos érintését a bőrömön. Ahogyan kinyitottam a szemem, megpillantottam a sok-sok pillangó önfeledt röptét.
Világossá vált, hogy nem az a dolgunk, hogy összehúzzuk magunkat, hanem hogy kiáradjunk és engedjük el a testünk egyes részeibe belekapaszkodó félelmeket.
Ebben nagy segítségünkre van a kundalíni és jin jóga, valamint a Bach-virágterápia, illetve egyéb önsegítő módszerek.
Ha úgy gondolod, hogy szükséged van segítségre, keress meg bátran és megpróbáljuk felderíteni a visszatartó okokat. (Elérhetőségeimmel kapcsolatban keresd fel a "Kapcsolat" menüpontot.)
